2015. július 5., vasárnap

Bejelentő!!!

Sziasztok!
A blog elég régóta nem üzemel, és ezt most meg szeretném változtatni. :) Szóval ma ha lesz időm akkor újraírom az első három részt! Ha ma nem is akkor még ezen a héten kész lesz! Remélem még mindig szeretitek -ha eddig szerettétek(remélhetőleg)- a blogom. Ki teszek egy szavazást hogy érdemes lesz-e folytatnom ha több lesz az igen -értelem szerűen-, folytatom. :)

2015. március 8., vasárnap

20. Rész

Anne 

Bementem Matt-el a szobába és beszélgettünk egy picit majd haza kísért. 
-Matt. Kérdezhetek valamit?
-Persze. Mond.-mosolyodott el.
-Tudod én megyek Floridába és szeretném ha velem jönnél.-mondtam miközben egy mosoly ült ki az arcomra.
-Hát nem is tudom.-mondta majd az egyik kezével megfogta a nyakát.
-De ha nem akarsz nem muszáj.-mosolyodtam el halványan.
-De szeretnék veled menni.-mondta és megfogta a kezeim.-Csak nem tudom Rose mit szólna hozzá.
Ja hogy most már érdekli az is hogy Rose mit mond, mert eddig nekem nem úgy tűnt. 
-Igaz.-beleegyeztem, mert tényleg igaz volt.
Nem tudom hogy mi ütött belém hogy ilyet kérdezzek tőle. 
-Hát ti?-kérdezte Rose.
Gyorsan kirántottam a kezem Matt szorításából, és meredt szemmel néztem Rose-ra.
-Csak hazakísértem.-mosolygott Matt.
-Ó.-mosolygott Rose.-Tényleg?
-Tényleg. Tudod, nagyon nehéz ez most nekem Jai-t pedig nem nagyon csípem és Matt hazakísért.
-Hát jó.-mondta Rose majd sarkon fordult és elment. 
-Szerinted most haragszik rám?-kérdeztem 
-Nem biztos.-mosolyodott el.-Amúgy mikor mész Floridába?
-Holnap reggel. 
-Akkor elmegyek veled.-mosolygott.
-Köszönöm.-mondtam majd megöleltem.
-Nincs mit.-mondta és csókot nyomott a homlokomra majd elment.
Végig követtem a szememmel ahogy elmegy. Rose-hoz ment. Bementem a házba, fel a szobámba és összepakoltam néhány dolgot amit viszek magammal. 1-2 órát töltöttem pakolással amikor hangos kopogás szűrődött be. Lementem ajtót nyitni. Rose az.
-Szia Rose.-köszöntöttem.
-Szia.-válaszolt.
-Mi a baj?-kérdeztem. 
Rose sírni kezdett és elkezdte szidni Matt-et.
-Állj!-mondtam.-Gyere be majd ott megbeszéljük.
Bejött és elmondta hogy Matt szakított vele, mert egy másik lányt szeret. 
-És tudod Anne.-mondta és nagy levegőt vett.-Én azt is tudom ki az a lány.
A szívem megugrott.
-Ki az?-kérdeztem.
-Te.-mondta majd felállt az ágyról.-Tudom hogy nem véletlen láttam meg azt amit láttam, és láttam azt is amikor itt smároltatok a házatok előtt.-kiáltozott.-És azt is tudom hogy holnap elmentek. Ott voltam mindenhol.-hisztérikus nevetés tört ki belőle.-Tudod mi jár annak aki hazudik és átvágja a barátnőjét?-kis szünetet tartott.-Nem? Akkor segítek. Büntetés jár neki.-karba tette a kezét.-Nagy büntetés.
-Rose kérlek.-mondtam.
-Hallgass!-kiáltott majd elővette a telefonját.
Írt egy üzenetet és másodpercek múlva hangos kopogás szűrődött át az ajtón. Rose rohant kinyitni. Két magas férfi lépett be rajta. Rose felém mutatott mire a két férfi felém indult. Elkapták a karom és az ajtó felé kezdtek rángatni. Sikítozni kezdem és kiabálni. 
-Hallgass már Anne.-szólalt meg egy férfi hang.
Jai lépett be az ajtón egy hatalmas mosollyal az arcán. Hirtelen világítani kezdett a nyakláncomban a kő. Elhallgattam. 
-Nyaklánc aktiválva?-kérdezte Rose nevetve.
-Nyaklánc aktiválva.-ismételte Jai és elnevette magát.-Na vigyétek.-mondta és az ajtó felé biccentett a fejével.

2015. március 6., péntek

19. Rész

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy hosszú ideig hanyagoltam a blogot és nem hoztam új részt. Megpróbáltam a legjobbat kihozni ebből habár nem tudom mennyire sikerült...Na mindegy is. Jó olvasást kívánok neked! :)

***

Az amit anya írt elég félelmetes volt. Tudom haza kell utaznom, csak azt nem hogy mikor és hogyan. 
-Mi a baj Anne? Mi történt?-Matt megfogta a vállam és megrázott.-Anne?
Nem bírtam válaszolni neki. A szemeim tele gyűltek könnyel. A félelem végigvágott rajtam.
Amire feleszméltem már otthon voltam. Körülnéztem, pontosan a szobámban voltam az ágyamon.
-Hogy kerültem haza?-kérdeztem Matt-et.
-Sokkot kaptál vagy mi, én pedig haza hoztalak.
-Köszönöm.-lehajtottam a fejem.-Hogy jutottál be?-kérdeztem és összehúztam a szemöldököm. 
-A teleportáláshoz nem kell kulcs.-mondta majd rám kacsintott.
Várjunk! Ha Matt tud teleportálni akkor haza bírna vinni engem is.
-Mennyire vagy jó ebben?-kérdeztem.
Matt összehúzta a szemöldökét majd perverz mosoly ült ki az arcára.
-Na de kérem!-kiáltott.-Nekem barátnőm van.-mondta és felpattant az ágyról majd csípőre tette a kezét. 
Kitört belőlem a nevetés. 
-Sajnálom.-mondtam majd nagy levegőt vettem hogy ne nevessem el magam újra.-Nem tudom hogy mertem ezt megkérdezni.
Beszélgettünk még egy kicsit majd Matt elment. Teljesen kiment a fejemből minden amíg itt volt, de amikor elment minden eszembe jutott. Újra. A nyakláncomért kaptam, de nem volt a nyakamba. Hirtelen felpattantam és oda rohantam a táskámhoz. Kipakoltam belőle mindent, de nem volt benne, aztán jött az ágyam, össze túrtam de nem volt benne. Megnéztem a pulcsimba is, a földön is, de nem volt sehol. Az egyetlen emlékem Andrew-tól és ezt is elhagytam. A kupiból előkotortam a telefonom és felhívtam Matt-et hátha látta valahol, de nem. Ő sem látta sehol. Visszarohantam a boltba ahol voltunk, de ott sem látta senki.
Hazamentem.
-Szia kicsim.-kiáltott apa.-Milyen napod volt?
-Szia apa.-kiáltottam vissza majd letettem a táskám az ajtó melletti kis szekrényre.-Nem.-sóhajtottam és bementem a nappaliba.-Elhagytam a nyakláncom amit Andrew-tól kaptam.
-Ezt?-kérdezte majd meglóbálta az orrom előtt.
A szívem megugrott, és elvettem tőle. A nyakába ugrottam és folyamatosan azt hajtogattam hogy köszönöm.
Felmentem a szobámba és csak ott tettem a nyakamba mert tudom mire képes.

***
Csütörtök reggel van. Andrew temetésének napja.
Amikor felébredtem elmentem lezuhanyozni majd a többi dolgot is megcsináltam. Kimentem és felvettem azt a ruhát amit tegnap vettem. Pontosan elkészültem amikor jött Jai. 
-Hogyhogy te jöttél?-kérdeztem és beültem a kocsiba.
-Matt küldött.-mondta majd megkerülte az autót előröl és beszállt ő is.
-Igen, ezt gondoltam.-mondtam.-De miért nem ő jött?
-Bocsi, hogy nem vagyok olyan jó mint Matt.-mondta majd elindultunk.-Viszont ő azért nem jön mert Rose is vele jön ami azt jelenti hogy nem akarta hogy hármasba jelenjetek meg ezért jöttem én.-mosolygott rám féloldalasan.
-Értem.
Amíg mentünk nem beszélgettünk. A temetés aránylag gyorsan lezajlott. Persze én kisírt szemekkel jöttem ki. Amikor el akartam jönni Matt azt mondta hogy mennyek Jai-el el hozzájuk hamarosan ő is megy majd Rose-zal. 
Amikor oda értünk Jai bemutatott a szüleinek. Mia és Josh jó fej embereknek tűnnek. Mosolyognak még akkor is ha fáj ami pozitív tulajdonságnak tűnt.
Pár percig beszélgettünk amikor jött Matt. Egyedül. 
-Anne kérlek gyere velem.-mondta majd felém nyújtotta a kezét.
Engedelmeskedtem a kérésének, és elindultam felé. 

/Jai, Mia és Josh szemszög/
-Ő az a lány?-kérdezte anya.
-Igen. Nem tudom, hogy Matt megtette-e már a szükséges lépteket, de szerintm igen mivel nagyon sokat vannak együtt.-mondtam.
-Az remek.-csillant fel a szeme apunak.
-Hamarosan készen áll minden Jai.-mosolyodott el anya.-Lassan hozhatod a lányt.-suttogta.

2015. február 2., hétfő

18. Rész

Pár órával később kopogtattak az ajtón. Lesiettem a lépcsőn, és rohantam ajtót nyitni. Futásom végét egy csúszással koronáztam. Sikeresen seggre ültem.
-Mi volt ez?-rohant be Matt az ajtón. Én persze csak nevetni bírtam.-Jó végre látni hogy nevetsz.-mondta mosolyogva.
Nem bírtam megszólalni sem. Csak ott ültem és néztem, na és persze röhögtem.
-Anne azt szeretném kérdezni, hogy van-e kedved eljönni velem valahová?-kérdezte és elkezdett billegni a sarkán.
-Persze. Úgy is menni akartam venni egy új fekete ruhát.-sütöttem le a szemem.
-Ja hát jó. Akkor elkísérlek.-mondta majd kezet nyújtott nekem.
Felálltam. Majd felmentem a szobámba felöltözni. Négy perccel később lementem majd elindultam Matt-el. 
Az első boltba bementünk amit találtunk. Pár percig válogattam, de igazán nem fogott meg semmi.
-Ehhez mit szólsz?-kérdezte Matt majd felém mutatott egy ruhát.
Kis fekete koktélruha. A háta zárt és cipzáros.
-Nem is olyan rossz.- mondtam majd kivettem a kezéből hogy alaposabban megnézzem. 
-Hát akkor próbáld fel.-mosolyodott el Matt.
Perverz mosoly. Jellemző. El mosolyodtam rajta.
-Oké.-mondtam majd bevittem egy próbafülkébe. Már mint a ruhát. 
Talán öt percig szenvedtem a cipzár felhúzásával amikor azt mondtam elég
-Mi van már Anne?-szólt be Matt. 
-Cipzár problémával küzdök.-nevettem el magam.
-Segítsek?-nevetett Matt.
-Hát izé...igen.-mondtam zavarodottan.
Matt nem válaszolt, csak bejött. Alig két másodpercbe telt neki és felhúzta.
-Köszönöm.-mosolyogva felé fordultam.
-Igazán nincs mit.-mosolygott vissza rám.
Mélyen egymás szemébe néztünk. Percekig csak bámultuk egymást aztán ez az egész csókba fulladt.
-Úristen.-mondtam majd ellöktem magamtól Matt-et. 
-Sajnálom Anne. Nem tudom mit gondoltam. Bocsáss meg.-mentegetőzött.
-Semmi gond. Ez egy fura pillanat volt, de soha többé nem fog előfordulni.
-Így van.-helyeselte Matt majd elindult kifelé a fülkéből. 
-Várj.-szóltam utána és elkaptam a karját.-Segíts lehúzni is léci.-nevettem fel.
Megfordultam. Éreztem ahogyan a kezét végig húzta a hátamon. A hideg rázott tőle még is élveztem. 
-Akkor ez a nyerő?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.-jelentettem ki határozottan.
-Rendben akkor várlak kint.-mondta és kiment.
Jaj nem tudom mit csináljak. Andrew azt szeretné ha boldog lennék és szerintem Matt-el boldog lennék, de ott van Rose is. Jaj Istenem. Annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy észre sem vettem a férfit a tükörben. Megint. Megijedtem ezért siettem az öltözéssel. Kimentem fizettem és rohantam. Matt persze nem tudta elképzelni mi történt. 
-Anne várj már!-mondta és elkapta a karom.- Mi a baj?
-Ott volt a tükörben.-a hangom elcsuklott a szemeimbe könnyek gyűltek a félelemtől.-Megint.-suttogtam. 
-De ki?-kérdezte majd két keze közé fogta az arcom és megemelte a fejem.
-Nem tudom, de már másodjára látom. Egy férfi. Ott áll és néz.
-Ne aggódj megoldjuk.-ölelt át Matt.
-Nagyon félek.-mondtam és egyre szorosabban kezdtem fogni Matt-et. 
-Ne félj. Vigyázok rád.-mondta és megpuszilta a fejem.
-Köszönöm.-néztem fel rá.
-Ne köszönd.-mosolyodott el. 
Amint kiértünk a boltból kaptam anyutól egy SMS-t: Anne szörnyű dolgot tudtam meg Erick-ről. Gyere haza kérlek, ha ő megtudja hogy én tudom nekem végem
Egy ütemet kihagyott a szívem. A telefon a földön landolt. Én pedig sokkot kaptam. Ercik kiakarja nyírni az anyukámat. Az én anyukámat.

2015. január 31., szombat

17. Rész

Szerda reggel van. Könnyektől duzzadt szemekkel ébredtem. Tudom össze kell magam szednem holnap reggelig. Nagy csend van. Mire ezt végig gondoltam hangos csörgésben tört ki a telefonom. Anya az.
-Szia Anyu.-köszöntöttem.
-Anne szörnyű dolog történt.-a mondandóját nem bírta befejezni mert hangos zokogásban tört ki.
-Anya mi történt?-választ viszont nem kaptam.-Anya mond már mi a baj!-szóltam kétségbeesetten.
-George...George..meghalt.-egyre hangosabban sírt.
-Az lehetetlen.-mondtam összetörve. Szemeim teli gyűltek könnyel és elkezdtem a sírást.-De hogyan?
-Autóbalesetben. Tegnap este.-anyu hangjában éktelen fájdalom és harag hallatszott.
Nem tudtam mit mondani ezért letettem a telefont. Tudom minél hamarabb haza kell mennem. Pénteken megyek is. Határoztam el magamban. 
Amióta beszéltem anyával legalább egy óra telt el. Azóta itt fekszem az ágyamban és emlékképeket nézek.
-Hmm ott nagyon csinos vagy.-jegyezte meg egy hang az ajtómban.
-Már megint te?-néztem kérdőn Jai-re.
Érdekelne ki engedi be mindig.
-Anne azért én sem fogadnálak így téged.-nevetett fel szárazon.
-Csak tudod te és én két különböző ember vagyunk!
-De ugyan azt szeretnénk.-mondta majd közelebb lépett hozzám.
Fogalmam sincs mit szeretne, és nem is akarom megtudni ezért bevetem a 'pajzs' trükköt.
-Gonosz vagy.-rázta a fejét Jai.
-Inkább zseni.-tettem karba a kezem.-Ja és nem akarok tőled semmit.-kacsintottam rá és megint kirepítettem a szobámból.
Jai dühösen felkiáltott, majd másodpercek alatt a szobám közepén termett. Farkasszemet néztem vele. Szemei sárgán világítanak és egy picit fel is van emelkedve. Ezt hogyan csinálja?Próbáltam újra kirepíteni, de nem ment.
-Mi lenne ha abba hagynád ezt?-kérdezte majd felém közeledett.
-Mi lenne ha kitakarodnál az életemből?-kiáltottam rá ijedten.
Jai nem válaszolt csak úgy eltűnt a semmibe. Megijeszt. Felültem az ágyamba térdeim újra felhúztam fejem rátettem és zokogtam tovább. Próbáltam újra felhozni az emlékeim képekben, de nem ment ezért felálltam, és oda sétáltam az asztalomhoz. Egy furcsa levél fekszik rajta. Felkaptam és elolvastam.

Drága Anne!

Csak hogy tudd én mindig is szerettelek. Tudom amikor ezt olvasod már késő. Már soha többé nem lehetünk együtt. Soha, de legalább te élsz. :) Kérlek ígérd meg hogy vigyázol magadra és nem kerülsz bajba. Fúú hát nem is tudom mit írjak neked. Még soha nem írtam búcsúlevelet. :D Annyi mindent mesélhetnék, de ezeket átélni volt a jó. :) Ja amikor eljöttem Alison-ék a lelkemre kötötték, hogy adjam át neked ezt a láncot.-kinéztem a lapból és a lánc pontosan ott feküdt az asztalon.-Csak az egyik medál van tőlük. Másik tőlem van. Nem tudom mennyire jött ki az erőd, de a medálba benne van egy kis 'videó' szerűség. Ha birod nézd meg, ha nem akkor szólj Jai-nek ő biztosan megtudja csinálni. :) Ja és még valami: SZERETLEK. Mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Örökre.
Nagyon sok imádattal szerelmedtől: Andrew-tól.

A levelet elolvasva sírni kezdtem. Felkaptam a medált és a kezeim közé szorítottam hátha bejön a videó. Nem sikerült. A lelkesedésem miszerint újra hallhatom a hangját elmúlt. A történtek után komolyan menjek Jai-hez? Kizárt. Felvettem a láncot és a nyakamba tettem. Örömömre a videó felrepült a szobám falára. A szikra megint fellobbant. Andrew mosolygós arcát láttam magam előtt. A videót nézve nem tudtam dönteni sírjak vagy nevessek. Legalább egy órán keresztül mesélt. Imádtam a videó minden egyes percét. Egyszerűen jó volt látni és hallani újra.

2015. január 25., vasárnap

16. Rész

Mi ez? Mi történik velem? kétségbe esetten gondolkodtam, ugyanis már az egész szobámat elnyelte a sötét fény. Kiabálni és menekülni szeretnék, de nem megy. Mintha a földhöz lennék ragasztva. Pár másodperccel később fogyni kezdett a fény, és már bírok mozogni is. Erőt vettem magamon és felálltam. 
-Ez mi volt?-kérdezte mögöttem valaki.-Mert nagyon menő volt meg minden.-nevette el magát az idegen.
-Jai.-fordultam meg.-Mit keresel te itt?
-Hát csak gondoltam benézek..
-Találkoztál Mat-tel.-vágtam bele a szavába és elnevettem magam.
-Na jó. Talán igen.-mosolyodott el.
-És mit szeretnél?-kérdeztem majd lehuppantam az ágyra.
-Csak megnézni, hogy tényleg olyan veszedelmesen félelmetes vagy-e ahogy Mat mondta.-nevette el magát.
-Mint látod nem vagyok az.-sóhajtottam.-Talán mehetnél is.-a kezeim az ajtó felé irányítottam és kilöktem Jai-t a szobából majd becsuktam az ajtót.
Ez fantasztikus. Az erőm próbálgattam mikor észre vettem valami furát magamon. A hajam már nem szőke és a szemem sem kék. Közelebb léptem a tükörhöz amikor észre vettem magam mögött egy alakot. Megfordultam és az erőm segítségével el akartam lökni a onnan, de már nem volt ott.
-Istenem.-suttogtam.
Aztán halk kopogás szűrődött be a szobámba. A bejárati ajtó. Ez nem lehet se Jai sem pedig Mat. Ez.....ez Rose lesz. Lementem kinyitni az ajtót és valóban Rose volt az.
-Fura.-mormoltam.-Szia Rose.-mosolyogva intettem neki.
-Szia Anne.-mosolygott vissza.
-Hogy-hogy itt vagy?
-Hát csak gondoltam meglátogatlak. És szeretnék bocsánatot kérni.-sütötte le a szemeit.
-Jaj Rose ugyan én már nem haragszom.-mosolyogtam.
-Szuper.-mondta és megölelt.
-Figyelj Rose nekem most még dolgom van, de mit szólnál ha később megünnepelnénk hogy újra barátnők vagyunk?
-Az fantasztikus lenne.-mosolygott.
-Akkor szia.-mosolyogtam.
-Szia.-intett majd elment.
Fura hogy nem tett említést sem a hajamról sem a szememről. Na mindegy. 
Vissza mentem a szobámba és a tükröt néztem folyamatosan, de már nem láttam azt az alakot akit pár perccel ezelőtt. Ki volt az és mit akart tőlem?
Annyira elmerültem a gondolataimban és az erőmben, hogy eszembe sem jutott Andrew mindaddig amíg nem kaptam egy SMS-t Mat-től hogy csütörtökön eltemetik. 
Az emlékeim újra feltörtek és sírni kezdtem. Szemeim lecsuktam, felhúztam a térdeim és rájuk tettem a fejem. Aztán kinyitottam a szemem és az összes emlékem Andrew-val a szobámban lebegett. Körbe néztem majd felálltam és egyenként odamentem mindhez. Nincs sok emlékünk, de legalább ennyi is van. Megálltam az utolsó találkozásunk előtt és tisztán láttam Andrew szemében a könnyeket amikor kimondja hogy sajnálom. Megteltek a szemeim könnyel majd pislogtam egyet és minden kép eltűnt. Térdre zuhantam és sírtam a szobám közepén folyamatosan egy szót hajtogatva szeretlek.

15. Rész

Ahogy ott álltam és láttam hogy Andrew holttestét kiviszik és beleteszik a halottas autóba a könnyeim mint egy patak úgy kezdtek el folyni a szememből. Térdre zuhantam és csak egy szót kiabáltam 'szeretlek'.


***
Négy óra körül ébredtem az ágyamban. De hogyan kerültem ide? És mi történ velem kb. hat órával ezelőtt? Pár perc kellett és eszembe jutott minden. Láttam azt a képet magam előtt ahogyan kiviszik, láttam magam előtt az első találkozásunkat és az utolsót is. 
Szemeim megteltek könnyekkel és folyamatosan azt hajtogattam hogy szerettelek.
Hangos kopogás szűrődött be az ajtón. Gondolom apa akar bejönni hogy megvigasztaljon.
-Gyere be nyugodtan.-mondtam könnyeimmel küszködve.
Mat lépett be az ajtómon. Mikor tett egy lépést felém megtorpant aztán elindult újra, de nem bírt közelebb jönni.Értetlen fejjel nézett rám.
-Mi a baj?-kérdeztem és oldalra biccentettem a fejem.
-Anne ezt hogyan csinálod?-kérdezte.
-Én nem csinálok semmit.-mondtam értetlen fejjel.
-Anne nem engedsz semmit és senkit a közeledbe.
-De ezt nem én csinálom. Én ilyenekre nem vagyok képes!-kiáltottam el magam kétségbeesetten.
-Anne ezt más nem csinálhatja csak te! Állj fel kérlek és lépj közelebb hozzám!-mondta.
-Rendben.-mondtam és felálltam. Elindultam Mat felé mire eltoltam magamtól ahogy én léptem ő is egyre hátrált.-De Mat akkor ne menj sehová!-rivalltam rá.
-Én nem megyek sehová Anne ezt te csinálod!-mosolygott rám.
-Az nem lehet!-zuhantam le a földre.
-Anne ne félj előbb utóbb megtanulod irányítani...
-Mat ne!-vágtam szavaiba.-Andrew azért halt meg hogy megmentsen engem és Kat-et. De ha én átváltoztam akkor azért halt meg Andrew mert én hülye vagyok?-kiáltoztam és sírtam.
-Anne ez nem a te hibád.
-Akkor kié?
-Ugyan már. Ez a saját hülyesége. Fel a fejjel hercegnőm mert le esik a koronád!-mosolygott rám.
-Nem vagyok a hercegnőd!-kiáltottam el magam majd kezem felé irányítottam mire ő hátra repült.
Az újaim vöröses de inkább fekete fényben úsztak. 
-Úristen!-kiáltottam fel.-Mat jól vagy?-rohantam felé.
-Ezt hogy csináltad?-kiáltott felém.
-Nem tudom, de sajnálom.-néztem rá kétségbe esetten.
-Anne én most elmegyek!-mondta és eltűnt.
-Nee!-kiáltottam utána.
 Újra a földre zuhantam, de az ujjaim még mindig fekete fényben izzottak. Rázogatni kezdtem a kezem hátha elmúlik. De nem. A fény elkezdte átjárni a karom. Kétségbe esetten kiabáltam, de nem jött senki és semmi. A fél testem már fénylett majd egy végső sikítás és éreztem végleg elhagyott az emberi énem.

2015. január 21., szerda

14. Rész

Másnap reggel kínzó fejfájással ébredtem. Fázok, fáj a fejem és még a szemeim is majd kiesnek úgy fájnak. Tökéletes szombat reggelnek nézek elébe. Ekkor a kezemet a homlokomra tettem és éreztem ez bizony láz. Erőt vettem magamon és kimásztam az ágyból. Utam a fürdőszobába vezetett, hogy megkeressek egy lázmérőt vagy valami hasonló dolgot ami kimutatja ha az ember beteg, de az nem olyan biztos hogy még ember is vagyok.Apunak van gy nagyon aranyos kis tükrös szekrénye a falra felszerelve amit ki is lehet nyitni, ebben találtam meg amit kerestem. A lázmérőt. Betettem majd vissza másztam az ágyba. 
Le sem feküdtem de már kopogtak is az ajtómon. Vagyis hát remélem a szobám ajtaja és nem a bejárati. 
-Bemehetek?-kiáltották be. Ez a hang nagyon ismerős de most ebben az állapotomban nem bírnám megmondani.
-Most inkább ne.-szedtem össze egy kis erőt és kiáltottam ki.
-Hát jó.-mondta a hang tulajdonosa és benyitott.
-Úristen!-kiáltottam fel. Pislogtam mint egy nem tudom mi és csak akkor láttam hogy ez Andrew.-Andrew te vagy az?
-Azt hittem hogy már meg sem ismersz.-nevette el magát.
-Mondtam hogy ne gyere be.
-Akkor egy picit félre értettem.
Mit lehet azon félre érteni hogy most inkább ne?
-Picit?-húztam fel a szemöldököm.
-Igen egy icipicit.-nevette el magát.
-Jó és mit szeretnél?-fontam karba a kezem.
-Először is azt hogy kicsúszott a lázmérőd.-mondta majd felvette a földről és letette az asztalra.-Másodszor pedig azt hogy baj van.-Valahogyan a baj szócskára felpattant a szemem nem tudom miért. Mostantól sorozat gyilkos vágyaim lesznek vagy mi?-Katy akivel össze vagy úgy mond kötve nagyon beteg, és ez azt jelenti hogy meg fog halni.-sütötte le a szemeit.
-Hogy mi? Ha jól értetem amit Mat is mondott akkor az azt jelenti hogy ha Kat meghal akkor én is?-pattantam föl az ágyról.
-De ez nem biztos mert ha Kat meghal akkor te is ha nem vagy átváltozva. De ha át vagy akkor kisebb az esély rá.
Hát köszi ez megnyugtató.
-De hát én nem változtam semmit. És Kat őt nem lehet megmenteni valahogy?-kétségbeesetten zuhantam az ágyra. Hát ha nem így akkor majd úgy Anne mindenhogyan meghalsz. Jellemző.
-Csak akkor ha egy másik Folk neki adja az erőit, de olyat senki nem tenne mert akkor akit elhagy az ereje meghal.
-Ez nem lehet igaz.-könnyeimmel küszködve beletemettem az arcom a kezeimbe és akkor már elkezdtem a sírást.
Mi lesz anyuékkal? Mi lesz velük ha én már nem leszek? Miért ilyen kegyetlen a sors hogy mindig én húzom a rövidebbet? Annyira kegyetlen az élet.
-Sajnálom.-mondta Andrew és eltűnt.
Vissza feküdtem az ágyba és csak bőgtem, bőgtem mint egy ökör, de nem is értem miért. Miért nem vagyok most ott anyuékkal? Kitudja mennyi időm van még hátra. Soha semmit nem lehet tudni. Soha.
Éreztem lázam lemegy mert már melegem van egy picit. Homlokomhoz kapva már tudtam nem vagyok lázas. 
1 órával később még mindig az ágyamban feküdtem, de már nem voltam beteg. Fura hogy nem jött fel a lázam megint. Talán valaki megakarta menteni Kat-et? De ki mondana le az életéről csak hogy megmentsen egy olyan embert akit nem is ismer? És ekkor esett le.
-Andrew!-kiáltottam fel. Amilyen gyorsan csak tudtam öltöztem és rohantam át Rose-hoz hogy megmondja hol lakik Mat.
Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam arra a címre amit Rose megadott, de rohadtul késő volt már amikor oda értem.
Andrew az életét adta értem és Katért. Andrew meghalt hogy megmentsen engem.

2015. január 9., péntek

13. Rész

/Mat szemszöge/

Csak tíz perc telt el amióta ott hagytuk Anne-t és már hiányzik. Nem tudom mi van velem talán szerelmes lennék? Kizárt, soha nem nem az nem történhet meg- tiltakoztam, de hiába talán tényleg megtetszett.
-Mi van veled Mat?-kérdezte Jai és oldalba bökött.
-Miért?
-Hát csak mert olyan fura vagy. Amúgy miért kérted hogy menjek oda?
-Csak mert Anne azt kérdezte hogy megismerhet-e majd valamikor.-mosolyodtam el.
-Amúgy Anne-nak van barátja?-húzogatta fel a szemöldökét.
-Szerintem nincs. Miért kérdezed?
-Csak mert gondoltam bepróbálkozok nála.
Hogy mi?-csattantam fel gondolataimban. Anne tetszik neki is? Ez nem lehet igaz. Jai-nek ezerszer több esélye van.
-Próbálkozni lehet.-nevettem el magam.
-Úgyis össze jön. Ha nem így akkor majd úgy.
-Most mire gondolsz?-néztem rá értetlenül.
-Rózsakvarc.-mosolyodott el.
-Az mi?
-Egy kő. Gyönyörű és a lányok nem tudnak ellenállni neki. Ja és nagyon ritka is nem lehet ezt minden sarkon találni.
-Akkor neked hogy-hogy van?
-Családi ereklye vagy mi?
-Értem.
A beszélgetés részemről ennyi volt. Nem tudom hogyan de szereznem kell egy olyan nyakláncot. De minek is? Anne úgysem érezne irántam mást. Semmi értelme ennek az egésznek. A szerelem szar.
Vissza mentem Anneékhez, kopogtattam de nem jött ki senki. 
-Gondolom nincsenek itthon.-szólalt meg mögöttem valaki. 
Hirtelen megfordultam és Andrew-t láttam magam mögött.
-Te mióta vagy itt?-kérdeztem.
-Tegnap jöttem.-mondta és közeledett felém.
-Az jó.-mondtam és elmentem a közeléből.
Andrew-val legalább egy éve nem tartottuk a kapcsolatot, és az elválásunk sem volt túl testvéries.
-Ugyan Mat. Én már rég elfelejtettem.
-Ja hallom. Amúgy igen jól van Rose.
-Jaj Mat. Miért csinálsz ekkora számot belőle?
-Mert mondjuk majdnem megölted Rose-t. 
-De nem direkt volt.
-Jaj semmi gond azóta bosszút álltam már a barátnődön.
-Nincs barátnőm Mat.
-És Anne?
-Ne ezt ugye nem mondod komolyan.-fogta meg a vállam és megrántott.
-De igen. Azóta van egy csini monoklija.-rántottam meg a vállam.
-Ezt még megbánod!-kiáltott rám és eltűnt.
Ezt hogy csinálta? Neki nem is volt teleport képessége. Mostantól nagyon vigyáznom kell Rosera. Nem bánthatja Andrew még egyszer nem.

2015. január 7., szerda

12. Rész

Egy perc múlva Mat levette ajkait az enyémről.
-Hú hát ez.-megszólalni alig tudok. Az igazat megvallva Mat nagyon jól csókol. 
-Nem tudsz megszólalni olyan jó voltam mi?-nevette el magát.
-Annyira nem voltál fantasztikus.-miért hazudok ennyit?
-Az arcod nem erről árulkodik!
-Az arcom hülye.
Komolyan Anne? Az arcom hülye? Ennél jobbat nem bírtál kitalálni?
-Az a baj hogyha az arc hülye akkor a gazdája is.-alig bírta vissza fogni a nevetést.
-Bekaphatod!-grimaszoltam rá.
-Ez nem volt nőies.-mondta majd belenézett mélyen a szemembe és kisimított egy kósza hajtincset az arcomból. Még mielőtt valami történhetett volna elkaptam a fejem.
-Ha ez nem volt nőies akkor te miért mondtad hogy hülye vagyok?
-Én nem mondtam.
-De céloztál rá!-tettem karba a kezem.
-Ugyan én soha!-nevette el magát.
-Ja képzelem.-mosolyogtam majd megingattam a fejem és leültem. Mat ugyan így tett. 
Elkezdtük kivesézni a gyermekkorunkat. Elég fura volt hallani Mat történeteit főleg azt amikor mondta hogy a puszta gondolatával robbantgatott. Szerencsére kinőtte.
-És neked mi a kedven emléked kiskorodból?-kérdezte mosolyogva.
-Hát nem is tudom. Sok emlékem nincs. Csak pillanatképek.-mosolyogtam-, De van egy amire én is mosolyogva gondolok vissza. Nem lesz olyan menő mint a robbantgatás, de nekem akkor még ez volt a normális. Sóval volt az oviban egy lány aki folyamatosan engem piszkált aztán ezt egyszer meguntam és a barátaimmal kitaláltuk hogy gyűjtünk egereket meg békákat és beletesszük a lány ruhájába. Na gondolhatod másnap mindenki hozott befőttes üvegben valamit én a békát választottam na de mindegy is. Aztán az egereket bezártuk a lány szekrényébe a békákat pedig beletettük a ruháiba. Írattam is hozzá egy kis papírt George-al, hogy így szórakozz többet velem. 
-Nem is gondoltam volna hogy ilyen huncut kislány voltál.-mosolygott.
-Áh volt rosszabb is mondjuk amikor egy családi fotóalbumot égettem vagy amikor aranynyakláncot téptem.
-És még hogy nem olyan menő mint a robbantgatás.-mosolygott.
-Apropó robbantgatás a szüleid mit szóltak?
-Nevelő szüleim voltak.
-Sajnálom, nem tudtam.
-Jaj semmi baj ez nálunk megszokott, hogy hármasával befogadtatnak minket emberekkel.
-És te kikkel voltál?
-Andrew-val és Jai-el. 
-Andrew-t ismerem asszem.
-Magas tizennyolc éves barna haj barna szem.
-Igen őt ismerem.-bólogattam.-, ő volt az első próbálkozó.
Mat szemei tágra nyíltak. 
-Andrew?-kérdezte meglepődve.
-Igen ő. Most ebben mi olyan fura?
-Semmi csakhogy már nagyon rég láttam.
-Ja, értem és Jai?
-Ő itt él Nyugat-Virgíniában.
-Értem. És ő egyidős veled?
-Nem-mosolygott.-, ő tizenhét éves.
-Megismerhetem majd őt is valamikor?
-Persze.-mosolygott-, Akár most is.
-Tényleg?
-Ha mondom.-kivette a telefonját a zsebéből megcsörgetett valakit majd letette.-, Mindjárt itt van.
-És mennyi idő még?-ki se mondtam máris előttem termett egy srác. Szőke haja van és sárga szemei.-Úristen-kiáltottam fel és mintha ugrottam volna is.
-Te akartad megismerni.-nevette el magát Mat.
-Ezt hogyan csináltad?-kérdeztem Jai-t.
-Ez egy képesség amolyan teleportálás. Nagyon sok Folk irigyli.-mosolygott. 
-Akkor ez egy nagyon ritka képesség?
-Hát eléggé.-mosolygott.
-Jai hagyd abba, Anne ellenálló.-mondta Mat.
-Az nem lehet.-mondta Jai és másodpercek alatt előttem termett.
-De pedig az vagyok.-mosolyogtam.
-De nincs is 16 éves Folk lány.-mondta Jai.
-De igen Katy ő tizenhat.
-Héj én is itt vagyok!
Nem foglalkoztak velem majd egy másodperc múlva mindketten eltűntek. Miért kell ahhoz Folk lány hogy én más legyek? Miért nem mondtak nekem semmit?  

2015. január 5., hétfő

11. Rész

Hazamentem leültem a szobámba és csak néztem. Nem tudom hogyan mondjam el anyunak hogy a pasija egy lény ami nem is igazán ember sőt nem is biztos hogy több emberi van benne a kinézeténél. Addig gondolkodtam míg elaludtam.


***
Másnap hangos kopogásra keltem. Azt hittem a bejárati ajtó ezért siettem volna kinyitni de nem az az ajtó volt hanem a szobám ajtaja. Kinyitottam az ajtót és beleszaladtam Mat-be.
-Úristen!-kiáltottam.-Te mit keresel itt?
-Ne ijedezz Anne, csak gondoltam meglátogatlak ha már ilyen kárt tettem benned.
-Akkor most az igazat.-mondtam és karba ettem a kezem mire ő elnevette magát. 
-Na jó mondta és beinvitálta magát a szobámba majd leült az ágyamra.
-Persze, gyere csak nyugodtan.-mondtam és becsuktam az ajtót.
-Na szóval.Én tényleg nagyon sajnálom és nem akartam hogy..
-Jaj Mat semmi gond a húgod fontosabb minthogy moziba járkáljunk és tényleg nem gond én megértem hogy nem szeretnéd otthon hagyni egyedül.-mondtam majd karon fogtam Mat-et és kirángattam az ajtó elé. 
Amikor kinyitottam az ajtót apa állt mögötte.Nem tudom hogyan csináltam de megéreztem hogy ott áll mögötte. Hmm fura gondoltam.
-Várj még felöltözöm.-mondtam majd becsuktam az ajtót.
Felkaptam azt ami a kezembe került, aztán kimentem a szobából és kihívtam Mat-et az udvarra. Leültünk a földre és csak kérdezgetett.
-Mi volt ez az előbb a szobádba?-felhúzta az egyik szemöldökét.
-Hát láttad hogy apa ott állt. Tuti hogy hallgatózott.
-Tudom. De hogyan jöttél rá?
-Nem tudom. Talán valami hatodik érzék vagy mi.
-Most már biztos.-sóhajtott.
-Mi?
-Volt valamilyen kapcsolatod Black nevű férfival?
Úristen a Black név. Miért kérdezi ezt? Talán mert ő is Back, Anne gondolkozz már. És most mit is mondjak?
-Ömm...nem.-persze a hazugságot választottam.
-Akkor most az igazat.-mosolyodott el.
-Nem igazán mondanám kapcsolatnak mivel elköltöztünk szóval talán?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Mármint hogy én a testi kapcsolatra gondoltam. Az volt?
-Úristen Mat!-kiáltottam el magam halkan és tenyerembe tettem a fejem mert éreztem hogy pirulok teljesen. Hiába semmi nem történt köztem és Andrew közt mégis teljesen elpirultam.
-Most akkor igen vagy nem? A csók is ér!
-Csók igen több nem!-néztem fel a kezemből.
-Mikor történt?
-Miért érdekel?
-Mert nagyon fontos Anne értsd meg sejtésem van valamiről.
-Jó körülbelül hat hónapja még Londonban.
-És nem tapasztaltál semmi furát?
-Nem.-a szemöldököm megint a homlokomra szökött.-De miért? Én is elmondtam mindent. Most te jössz.
-Jó hát elmondom. Én nem vagyok olyan mint a többi velem egykorú 16 éves fiú. Én más vagyok Anne. Én Folk vagyok.És mielőtt megkérdeznéd hogy az mi hát elmondom hogy az mi. Na szóval a Folk az egy ember természetfeletti erőkkel felruházva. Mindenki más képességeket kap, mindenki másban jó. Te pedig a Folkok gyengéje vagy. Az ellenálló. Vagyis a mi képességeink rád nem hatnak. Nagyon kevés ilyen ember van. És tudod mi a legviccesebb? Az hogy te vagy eddig az első női ellenálló. Édesanyád sajnos nem az és édesapád sem ezért nem érte hogyan lehetsz te ilyen különleges.
-Hú hát ez nekem így egyszerre nagyon sok. Komolyan elgondolkodom rajta hogy elfussak.-mondtam mire Mat elnevette magát.
-Anne.
-Igen?
-Azért kérdeztem ezt a csókos dolgot mert akit megcsókol egy Black feltéve ha ellenálló Folkká változik.
-És akkor én? én miért nem?
-Nem tudom. De én szeretném ha segítenél fenntartani a fajunkat és megengednéd hogy átváltoztassalak.
-Hát nem is tudom. Szeretném is meg nem is.
-Hallgass a szívedre Anne. 
-Oké.
-Na mit mond?
-Benne van.-mosolyodtam el.
-Szuper.
-És akkor te most megfogsz engem csókolni?-kérdeztem majd Mat felállt a földről megfogta a kezem majd felhúzott és megcsókolt.
Azt hiszem ezt egy igennek veheted Anne Parks gondoltam először ezt majd azt is hogy tök hülye hogy kint a teraszon smárolok azzal a sráccal aki megakart ölni.
Na igen totál hülye vagyok.

2015. január 2., péntek

10. Rész

Kocsi ajtó csapódásokat hallottam majd azt hogy elmentek. Mat egy szemét dög.

****
Másnap reggel a kórházban ébredtem. Hirtelen nem tudtam miért vagyok itt, aztán eszembe jutott minden. Hallottam hogy szüleim veszekednek, de nem nagyon értettem hogy miért. 
-Hogy kerültem ide?-kérdeztem elcsukló hangon.
-A barátod aki haza kísért tegnap előtt délután ő talált meg és hívta ki a mentőket.-mondta apa.
-Liam? És ő most hol van?
-Nem olyan rég ment el, Rose is itt volt.
-Rose?
-Igen, Rose.
-Mikor mehetek haza?
-Holnap.
-Alig várom hogy szombat legyen nem szeretem a kórházakat.
-Tudjuk.-mosolygott anya.
Egy nap a kórházban nagyon lassan telik. Persze megtudtam győzni anyuékat hogy nyugodtan menjenek haza, és hagyjanak egyedül imádott könyvemmel. Sikerült lerázni anyuékat és jött Rose.
-Szia Rose.
-Szia Anne.
-Hogy vagy?
-Ezt inkább én kérdezhetném.-nevetett.
-Igaz.-mosolyogtam
-Ezt olvasom én is.-mondta és elvette a könyvet az asztalról.
-És hol tartasz?
-120.oldal érdekes könyv.
-Tudom.
Beszélgettünk még Rose-zal aztán ő haza ment és én végre egyedül maradtam. Olvasgattam majd elaludtam. Másnap reggel már csak azt vártam hogy jöjjenek a zárójelentéssel és hagy menjek haza. 11 óra tájban megkaptam és indultam haza anyuékkal. 

****
Fél tizenkettőre otthon is voltunk. Le sem ültünk de már kopogtattak komolyan mintha valaki lesben állt volna és várta volna hogy mikor érünk haza.
-Anne, téged keresnek.-kiáltott apa.
-Megyek.-mondtam és elindultam az ajtó felé.
-Oh szia Liam.-mosolyogtam.
-Szia Anne.-féloldalasan mosolygott.-Van kedved eljönni sétálni?
-Persze, menjünk.
Elindultunk. Sétáltunk és beszélgettünk tök értelmetlen dolgokról. 
-Sajnálom Anne.
-Mit?
-Sajnálom ami veled történt, és mielőtt még azt mondanád nem tehetek róla de igen én voltam az a srác a kocsiban nem tudtam mit tenni segíteni akartam de nem bírtam. Mat valamit csinált velem nem tudom hogy csinálja mindenkivel ezt csinálja nem tudom hogy de megteszi megesküdtem neki nem mondok senkinek semmit róla, de úgy érzem neked tudnod kell. Sajnálom.
-Liam te.-hangom elcsuklott szemeimbe könnyek gyűltek..-te ott voltál.
-Igen Anne ott voltam és mondom sajnálom én nem tudom hogy csinálja Mat. Azt tudom hogy rajtad is beakarta vetni de nálad nem használt Anne nem tudom hogyan de te más vagy. Anne nagyon vigyázz magadra Mat olyanokat keres mint te.
-Mint én? Akkor miért akart megölni? 
-Nem tudom. Annyit tudok mondani hogy az összes Black vezetéknevű ilyen.
-De mik ezek?-kérdeztem és aztán jutott eszembe hogy Black Adrew is Black és anyu barátja is Black, Erick Black.
-Nem tudom mik de azt igen hogy nagyon veszélyesek.
-Akkor Rose is veszélyben van anya is és én is.-csuklott el a hangom.

2015. január 1., csütörtök

9. Rész

Ahogy közelebb értem láttam hogy valamit dobál. Talán egy követ vagy egy gyújtót, pontosan nem tudtam kivenni hogy mi az hiszen sötét van. Jaj Anne megvernek és felgyújtanak hmm szép halál gondolatok mentek át a fejemen hideg rázott tőle. 
-Hello Anne. 
-Szia Mat.-a suliban végre kiderült hogy a neve Mat.
-Hová sietsz?-kérdezte és elindult felém amire én megálltam fogalmam sincs miért csak úgy megálltam. 
-Talán haza?-kérdeztem értetlen fejjel.
-És megint elmesélsz mindent Rose-nak?-kérdezte és elkezdett járkálni körülöttem.
-Még nincs mit mesélnem neki.
-Még?-sóhajtott.-Talán szeretnéd ha lenne?
-Nem. Nem szeretném.
-Kár.-mondta és neki lökött a falnak olyan erővel hogy azt hittem eltörik a gerincem.
-Mit akarsz tőlem?
-Hmm még nem tudom.-felelte egy undorító perverz mosollyal.
-Undorító vagy!-kiáltottam amikor aztán jött egy SMS-em.
-Add ide szépen a táskád, majd én megnézem.-mondta és a kezét felém nyújtotta.
-Na még mit nem.
-Akkor majd elveszem én.-mondta és kirántotta a kezemből.
-Mikor jössz haza drágám már nagyon hiányzol nekünk.- mondta nagyon gúnyos hangon.- Anyuci haza vár Anne.-nevette el magát.
-Bunkó vagy!-kiáltottam.
-Nem még nem.-mondta majd eldobta a telefonom.-Na most már igen.
-Aljas szemét!
-Ugyan Anne.-mondta és hozzám vágta a táskám és pont a szememen talált el.
Felsikoltottam. Úgy éreztem örökre megvakulok a bal szemere. Éreztem hogy feldagad és már alig látok.
-Csak nem fájt?
-Úristen te megvagy őrülve!
-Jaj ez még semmi ahhoz képest amit még Rose miatt fogsz kapni.
-Mi? Kérlek hagyj békén. Mat ne csináld kérlek esküszöm megmondom Rose-nak hogy tévedtem. Kérlek hagyj.
-És csak úgy hagyjalak elfutni?
-Igen?
-Nem..soha.
-Mert akkor mit szeretnél? Mondjuk megölni?
-Talán.
Amikor ezt kimondta a szívem dobogása felgyorsult és láttam hogy a kocsiban ülő srác is megfeszült.
-De miért? Rose miatt?
-Azért is.
-De akkor még miért?
-Mert túl szemtelen vagy 16 éves létedre.
-Bunkó vagy egy aljas bunkó. Neked nem számít semmi csak az hogy ölj. Ez az gyerünk akkor nyírj ki, ÖLJ MEG!-kiabáltam.
-Ha ezt szeretnéd.-nevette el magát.
-Megtennéd?
-Te akartad így.-mondta és felemet a földről.
Két ujja közé fogta az arcom úgy emelt meg. Azt hittem eltörik az állkapcsom olyan erő van benne. Mikor talpra álltam tudtam futnom kell de se erőm, se időm nem volt mert tettem egy lépést és elkapta copfba kötött hajam és levágott a földre akkor már tudtam vége. Éreztem hogy az erőm elhagyja gyenge testem és meghalok, meghalok úgy hogy Rose-zal összevesztem anyutól elbúcsúzni se tudtam és aputól sem, sírni akartam de nincs erőm, érezem szemeim lecsukódnak és tudtam mostantól számomra vége a világnak. 

2014. december 31., szerda

8. Rész

Hazamentem felmentem a szobámba és gondolkodtam. Amikor apu haza ért feljött és kérdezgetett hogy milyen napom volt. Persze nem mondtam el neki hogy Rose pasija támadott meg, nem tudom miért, de nem mondtam.
Másnap reggel suliba kellett mennem, hú de nem kívánom az iskolát főleg így hogy Rose-zal összekaptam kicsit. Ahogy kiléptem az ajtón Rose állt velem szemben.
-Hello Rose.
-Szia Anne.
-Mit szeretnél? Esetleg elismerni hogy tényleg a barátod támadott meg?
-Ömm azt szerettem volna ha együtt megyünk suliba és elfelejtsük azt ami tegnap történt.
-Elfelejteni? Rose könyörgöm engem megtámadtak és a te barátod volt. 
-Tudod mit? Hagyjuk az egészet. Nem éri meg veled vitatkozni.
-Rendben hagyjuk mert te úgy sem hiszel nekem.
-Mi a baj lányok?-jött ki apa.
-Semmi, mehetünk.-mondtam.
-És te Rose jössz velünk?
-Köszönöm de inkább nem.-mondta és elment.
-Összevesztetek?
-Picit.
-Jajj-sóhajtott.-Tipikus 16 évesek.-nevette el magát és elindult a kocsihoz.
-Jaj apu de vicces vagy!- bezártam az ajtót és én is mentem a kocsihoz.
*****
Amikor beértünk a suliba kiderült hogy Rose pasijával egy osztályba kerültem 'juj de jó  már itt sem érezhetem magam biztonságban?' gondoltam, és leültem egy szabad helyre. Az órák unalmasak voltak vagyis csak az első négy. Az ötödik órán bioszon egy nagyon helyes srác mellé ültettek. Egyetlen hibája van az is az hogy Rose pasija az ő legjobb barátja. Amúgy viszont tökéletes a haja barna, a szeme zöldeskék és az arca is tökéletes, szinte minden lány oda van érte és a 'csajozós mosolyáért.' 
-Szia az én nevem William de szólíts nyugodtan Willnek vagy Liamnek.-mondta és féloldalasan elmosolyodott.
-Szia az én nevem Anne és szólíts nyugodtan Annenak.-mondtam mire ő elnevette magát.
-Rendben Anne.-mosolygott.
És valóban nagyon aranyos a csajozós mosolya.
-Rendben Liam.-mondtam.
-Hogy-hogy a Liam-et választottad mindenki azt mondja hogy Will.
-Te mondtad hogy szólítsalak bárhogy, amúgy a Liam sokkal szimpatikusabb mint a Will nem tudom miért.
-Értem, és amúgy hogy-hogy csak most kezdted a sulit?
-Nem olyan régóta élek itt.
-Ezelőtt hol éltél?
-Londonban aztán Floridában és most itt.-mosolyogtam.
-Én is éltem Floridában.
-Csak?
-Csak elköltöztünk.-nevetett.
Nem tudtam mit mondani ezért csak mosolyogtam és babráltam a könyvem. Aztán újra kezdte a beszélgetést. Persze a bioszt végig beszéltette velem amit a tanár nem nézett jó szemmel. Azt találtuk ki hogyha a tanár ránk néz csak mosolyogjunk. Órák után felajánlotta hogy haza kísér hmm milyen figyelmes pedig még nem is ismerjük egymást annyira. 
Amikor a házunk elé értünk már úgy éreztem leszakad a lábam, de ő még mindig beszélt. Komolyan ha ennyit beszélnék apu simán füldugóval járkálna. 
-Ájj!-szóltam közbe.
-Mi az?-kérdezte meglepődve.
-Hogy tudsz ennyit beszélni?-kérdeztem mire ő elnevette magát.
-Hát tudod olyan sok minden tudnák neked mondani mert te nem olyan vagy mint a többi lány hogy kívülről fújod az önéletrajzom.-nevetett.-És gondoltam megtanítom neked is.
-Tudod egy gáz van ezzel.-szünetet tartottam.-Nem figyeltem oda minden részletre.
-És ezt hogy merészelted?-kérdezte egy nagyon vicces hangon, körülbelül tíz másodpercig bírtuk hogy ne nevessük el magunk.
-Amúgy nincs kedved bejönni?
-Ömm most nem de mit szólnál ha holnap elmennénk valahová?
-Az jó lenne.-mosolyogtam.
-Mondjuk moziba?
-Azzal ugye tisztában vagy hogy a moziban nem lehet beszélni mert leöntenek pop cornnal ezt tapasztalatból mondom?!-nevettem
-Csak nem megtörtént már veled is?-nevetett.
-De egy párszor.-nevettem.
-Hát az nem jó.-komoly arccal mondta de láttam a szemében hogy nevetni akar.
-Sziasztok!-jött ki apu a házból.
-Hello apa.
-Jó napot!-intett Liam.
-Miért nem jöttök be? Amúgy kicsim most el kell mennem,de nem sokára jövök.-mosolygott.
-Oké, és csak azért nem mentünk be mert Liam menni akart már amúgy csak haza kísért.
-Értem na mindegy sziasztok.
-Szia.-köszöntem.
-Viszlát.-köszönt Liam is.-Na most már tényleg megyek szia Anne.
-Szia.-mondtam majd bementem a házba.
*****
Másnap a suliban az óráim nagyon gyorsan elteltek. Akármerre mentem a folyosón féltékeny szempárok figyeltek gondolom Liam miatt jaj ha azt tudnák hogy este moziba megyek vele. 
Egyik szünetben megemlítette hogy körülbelül hét órára menjek a mozihoz akkor már ő is ott lesz. Mire hazaértem megfájdult a fejem és csak feküdni szerettem volna, ezért bevettem egy fájdalom csillapítót és vártam hogy elmúljon. Már hat óra volt amikor azt mondhattam hogy most már teljesen oké vagyok. Kerestem egy jó ruhát estére mondjuk nem értem miért kerestem addig mivel ez csak egy mozi. Háromnegyed hat volt amikor lementem a lépcsőn és szóltam apunak hogy vigyen el mert a mozi a város közepén van és félek Rose barátjától. Hatóra ötvenöt percre érünk oda apu egyedül hagyott a mozi előtt én pedig csak vártam, amikor kaptam egy SMS-t Liamtől. Remélem még nem vagy ott mert nem tudok menni megbetegedtem sajnálom! Őszinte levél. Nem hívtam aput nem akartam bosszantani ezért haza indultam egyedül. Kerülni szerettem volna a sikátoros részt de sajnos nem lehet. Féltem hogy megtámadnak megint. A sikátorba befordultam és láttam egy srácot nekitámaszkodva a falnak és egy másikat aki előtte ült a kocsiban. Jaj Anne ha most nem rabolnak el akkor soha! gondolat kúszott át a fejemen amitől kirázott a hideg. Amikor közelebb értem tisztán kiláttam a srác arcát Rose barátja az.